Gondoljon bárki bármire, amit a képen látunk, nem valamilyen divatirányzat újabb eleme, hanem az egyik legbiztosabb módszer annak megakadályozására, hogy a toklász ne tudjon  a kutyus fülébe bejutni. Konkrétan egy női nylonharisnya van „speciálisan megszabva” és felhúzva a spániel fülére. Aki gyakran forog kutyasétáltatós körökben, bizonyára találkozott már hasonló praktikákkal.

Mi a toklász valójában?

A toklász egy közönséges gyomnövény, az  egérárpa (Horderum morinum) megszáradt, széteső kalászának egy darabja. Miután nem haszonnövényről van szó, minden olyan területen fellelhető, ahol a talajt takaró növényzet rendszeres nyírása  elmarad. Időjárástól függően május vége-június elején kezdenek a kalászok száradni, ettől az időponttól okoznak problémát a kutyáknál.

A képen a zöld toklász és a száraz látható. A természet úgy alkotta meg ezt a növényi részt, hogy szúros vége révén bárhová be tud fúródni a kutya bőrébe, illetve bármely testnyíláson bejut -érintett lehet tehát a szem, száj, orr, fül, hüvely, pénisz,- majd az állat mozgásával együtt a toklász is vándorol  egyre mélyebbre.
Bármely testrészbe jutva súlyos gyulladást okoz, előrehaladott állapotban felfakadó, gennyedző, váladékozó seb jelzi jelenlétét vagy az érintett szervre jellemző speciális tünetek.

Mik a jellegzetes tünetek?

Fül: A kutya hevesen elkezdi rázni a fejét, vakarja a fülét, esetleg féloldalasan tartja a fejét.
Szem: Hirtelen fellépő egyoldali kötöhártya-gyulladás, erős váladékozás, esetleg nem nyitja ki a szemét.
Orr: Hirtelen erős prüszkölés, esetleg váladékozás, mely véres is lehet.
Láb: Az ujjak között megjelenő nedvedző seb, melyet az állat folyamatosan nyalogat. A szőr kihullik, és a gyulladt rész lila színűre szineződhet.
 

Megelőzés     

A legkézenfekvőbb: kerüljük a toklásszal fertőzött területeket!

• A kutya szőrzetének rendszeres ápolása (fésülés, nyírás).
• Javasolt minden séta után különös gonddal átvizsgálni kutyusunk veszélyeztetett testrészeit.
• Nyirassuk ki amennyire csak lehetséges a  lábujjak és talppárnák  közötti részt, a fül belső feléről lehetőség szerint nyírjuk le a szőrt teljesen. Áldozzuk föl ilyenkor a klasszikus fazont, nyugodtan nyirassuk ki a hónalj szörét, a combok belső felét, a has alját, az ivarszervek környékét, tehát a fokozottan veszélyeztetett területeket.

Már a legkisebb gyanú esetén is javasolt haladéktalanul állatorvoshoz fordulni, ugyanis minél kevésbé jut befelé a toklász, annál  könnyebben távolítható el!

Eltávolítása ritkán sikerül bódítás nélkül, több okból is. Egyrészt kényes helyekre nyúlunk, amit ritkán tűrnek a kutyák, másrészt az eltávolításhoz szükséges eszközzel – egy hirtelen mozdulat következtében – akaratunkon kívül is sérülést okozhatunk a kutyusnak, de akár a toklászt is beljebb tolhajuk, harmadrészt pedig fájdalmat is okozunk az állatnak.