A kis mopsz gazdija mikrochip-beültetésre hozta a kutyust a rendelőbe. A beszélgetés közben megemlítette, hogy a kutyus az utóbbi időben igen sűrűn pisil és előfordul, hogy be is pisil.

A has áttapintásával egyértelműen érezhetők voltak a hólyagkövek. A fizikális vizsgálatot röntgenvizsgálat követte. A röntgenfelvételen jól kivehető volt a kövekkel feszülésig telt hólyag.

A diagnózis után nem volt más lehetőség, mint a gazdit tájékoztatni arról, hogy ez az állapot a kutyus egészsége szempontjából igen veszélyes, tehát elkerülhetetlen a műtéti beavatkozás.
A kutyust előkészítettük a műtétre, és miután a hasüregbe jutottunk, az RTG-n szereplő, kövekkel telt húgyhólyagot találtuk.

A rámetszést követően a feszülésből eredően szinte magától előbújt az első kő.

Majd következett a többi, melyek méretükben igen változatosak voltak. Még számunkra is megdöbbentő volt, hogy egy ilyen csöpp kutyában ennyi hólyagkő „fér el”.

Ez az eset is jól példázza, mennyire tolerálják a kutyák a szervezetükben végbemenő negatív biológiai változásokat, vagyis a fájdalmat milyen nagy mértékben tűrik.

Szerző: dr. Bőr Tamás